Egy régi álmom beteljesült

Milyen egy Nobel-díjas őssejtkutató intézete Japánban? Mi mindent lehet egy japán laborban megtanulni? Mennyire pörgős az élet Kiotóban? Olvassátok el Enikő történetét!

Mesélj egy kicsit arról, hol voltál és mivel töltötted az ösztöndíjas időszakodat... 

Egy hónapot Japánban töltöttem a Kiotói Egyetemen egy Nobel-díjas őssejtkutató intézetében (Center for iPS Cell Research and Application, röviden CiRA), ahol megtanultam hogyan kell iPS sejtekkel dolgozni, hogyan lehet azokat szívizomsejtekké differenciálni, és betekintést nyertem abba is, hogyan zajlik a kutatás egy tőlünk távoli országban.

Mik voltak az első benyomásaid Japánról? 

Nem ért nagy meglepetés, hiszen évek óta érdeklődöm az ország iránt, és rengeteget tanultam már a kultúrájáról és mindennapjairól. Pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem: rendezett, precíz, figyelmes. Mégis, az, hogy végre ott lehettem, személyesen megtapasztalva mindezt, leírhatatlan érzés volt - szinte eufórikus.

Miért ezt az országot/helyet választottad?

Japán iránti érdeklődésem elég fiatal koromban kezdődött. Már akkor is elbűvölt a japán kultúra és zene világa, és 14 éves korom óta foglalkozom a nyelv tanulásával, ma pedig már magam is tanítom. Régóta vágytam rá, hogy eljuthassak Japánba, ezért amikor lehetőségem nyílt rá, azonnal tudtam, hogy ezt az álmot szeretném megvalósítani. 

Miben más a kinti egyetemi élet? 

Japánban kicsit később indul a nap, a munka reggel kilenckor kezdődik, amit kifejezetten kellemesnek találtam. Cserébe tovább is dolgoznak, de ez egyáltalán nem volt megterhelő, mert a légkör nyugodt, mindenre türelemmel szánnak időt, még az ebédszünetre is. Senki sem siet, mindenki alapos, és ez a szemlélet rám is nagyon inspirálóan hatott.

Mi a legnagyobb kihívás kint?

Az első hét volt a legnehezebb: egyedül, új környezetben, új emberek között. Bár nagyon örültem, hogy ott lehetek, bennem volt egy kis bizonytalanság, hogyan fogok beilleszkedni. Aztán kiderült, hogy sokan éreztek hasonlóan, és ez megnyugtatott. Idővel minden a helyére került, és nagyon otthonosan kezdtem érezni magam.

Hogyan találtál szakmai gyakorlati helyet?

Az én esetem kissé különleges: egy japán professzort kísértem a Debreceni Egyetemen egy díjátadóra, ő segített összekötni a fogadó laborvezetővel. Egy rövid levelezés és online interjú után kaptam meg a meghívólevelet, innen már minden gyorsan és gördülékenyen ment. 

Mi tetszett legjobban kint a munkádban?

A legjobban azt szerettem, hogy saját kezemmel dolgozhattam. Egy új laborban, új technikát megtanulni hatalmas élmény volt.

Milyen nyelvet használtál a gyakorlaton? Tanulod az ország nyelvét?

A laborban a hivatalos kommunikáció nyelve az angol volt, de sok anyag és felirat japánul is szerepelt. Mivel én beszélek japánul, ez sokat segített a mindennapokban, de azok számára is könnyen követhető volt a munka, akik nem beszélték a nyelvet. 

Mi a legjobb dolog / a legnagyobb pozitív meglepetés, ami kint történt veled?

Nagyon örültem neki, hogy milyen finom és egészséges ételeket lehet enni, akár a menzán is. Japánban még az egyszerűbb étkezések is jó minőségűek, finomak és megfizethetők, ami hatalmas pozitívum volt. 

Mennyire vagy tudatos a karrier-tervezésben? Ilyen szempontból is tudatos választás volt a japán egyetem?

Fiatal kutatóként fontosnak tartom, hogy minél szélesebb tapasztalatot szerezzek a szakterületemen. Nagyon szeretek manuális laboratóriumi munkát végezni, ezért is választottam egy japán kutatólaboratóriumot, ahol lehetőségem nyílt új technikákat saját kézzel megtanulni. Megtanultam, hogyan kell iPS sejtekkel dolgozni, hogyan lehet azokat szívizomsejtekké differenciálni, azokból organoidot létrehozni, miközben betekintést nyertem a japán kutatási kultúra működésébe is.

Mik a jövőbeli (karrier) terveid, céljaid?

Célom, hogy nyitott gondolkodású, sokoldalú és megbízható szakemberré váljak, akire értékes és motivált csapattagként tekintenek. Törekszem a folyamatos fejlődésre, új készségek elsajátítására, és arra, hogy a tudományos kihívásokat mindig kreatívan, megoldásközpontúan kezeljem.

Hogyan járult ehhez hozzá, hogyan segíti ennek elérését a Pannónia Ösztöndíjprogram?

A külföldön szerzett tapasztalat nagyban segítette céljaim elérését. Lehetőséget adott arra, hogy új területet ismerjek meg a kardiovaszkuláris kutatáson belül, és olyan technikákat sajátítsak el, amelyek bővítették a szakmai ismereteimet és gyakorlati tudásomat. Ez az élmény nemcsak önbizalmat adott, hanem megerősített abban is, hogy magabiztosan dolgozzak sejtlaboratóriumi környezetben, és nyitott legyek az új kutatási irányok felé.

Mi a legnagyobb dolog, amit a külföldi szakmai gyakorlattal nyertél?

Ez az élmény egy régi álmom beteljesülése volt. A nemzetközi mobilitás szakmailag és emberileg is hatalmas fejlődést hozott. Kapcsolatokat, barátságokat, új készségeket és önbizalmat szereztem. Kipróbálhattam magam idegen környezetben, és megtapasztaltam, hogy képes vagyok helytállni. Úgy érzem, ez az út új lehetőségeket nyitott meg előttem.

Milyen tanácsot adnál másoknak, akik még nem vágtak bele? 

Ha valakit érdekel a külföldi tanulás, azt üzenem: ne féljen belevágni! Egy ilyen élmény nemcsak új tudást ad, hanem önbizalmat, barátokat és életre szóló tapasztalatokat is. Teljesen megváltoztatja az ember látásmódját, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

Képek forrása: Enyedi Enikő

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!