Egy szemeszter alatt hét amerikai állam

Nagyon menő lehetőség, hogy rengeteg ország közül választhatunk egy szívünkhöz közel állót és otthoni életünket szüneteltetve odaköltözhetünk, a helyi egyetemen tanulhatunk.

Mesélj egy kicsit arról, hol vagy és mit tanulsz?

A Budapesti Corvinus Egyetem végzős Gazdálkodási és Menedzsment alapszakos hallgatójaként utazhattam a 2024/2025 tanév őszi félévében az Egyesült Államokba, azon belül Georgia állam Atlanta városába, ahol az Emory University Goizueta Business School intézményében tanulok.

Mi alapján esett a választásod az Egyesült Államokra és erre az egyetemre?

Mindenképpen olyan országba szerettem volna utazni, ahol még nem jártam. Az Egyesült Államok nagyon régóta a top úti céljaim közé tartozott és tudtam, hogy nem turistaként szeretnék oda látogatni, hanem életvitelszerűen, hosszabb időre tapasztalnám meg az amerikai élet mindennapjait. Az amerikai nyári táboroztatás vagy au-pairkedés nem vonzott, az egyetemi cserefélév viszont igen, így ez tökéletes lehetőségnek mutatkozott.

A Corvinusnak hat amerikai egyetemmel volt partnerszerződése, hat különböző államban, így én mindegyikbe leadtam a pályázatomat. Mivel nem jártam még ezelőtt Amerikában és mind a hat választási lehetőség csábító volt, a preferenciasorrendet a campus várostól való távolsága, és-mivel tudtam, hogy szeretnék majd utazni-a reptértől való távolsága alapján állítottam össze. Végül az elsőként megjelölt választásomra sikerült felvételt nyernem.

Milyen kulturális tapasztalatokkal gazdagodtál a szemeszter során?

Ha egy nagyon más kultúrát szeretnénk megtapasztalni, akkor ajánlom a más kontinensre való utazást, biztosan ki lesz elégítve a kultúrsokk iránti vágyunk. Az Egyesült Államok rengeteg mindenben különbözik Magyarországtól.

Én „blokkos építkezés” -nek hívom az itteni építkezési formát, ami alatt azt értem, hogy centralizálva építkeztek. A kertvárosi blokk, a filmbeli amerikai családi házakkal, ahol bármerre nézünk házakon kívül mást nem látunk. A bevásárló övezetben pedig csak élelmiszer- és ruhaüzletek találhatók meg. A két blokk egymástól általában gyalog nem megközelíthető távolságra helyezkedik el, boltba menni is autópályán kell. Nem nagyon látni boltot, kávézót a társasházak alatt, mint Európában. Sőt, társasházat is alig látni (nyilván NYC, Boston, DC más, ott inkább társasházakban élnek). 
 Nem igazán van városközpont, legalábbis nem az, amit Európában szoktunk meg.

Nem szokás tömegközlekedéssel utazni, eltántorítanak tőle a helyiek, és kisebb, vagy nem annyira ismert városokban nincs is rá lehetőség. Én olykor használtam a helyi buszt, de sosem egyedül, és társaságban sem éreztem magam teljesen biztonságban, pedig nem vagyok félős. Csak és kizárólag autóval tudunk közlekedni. Ha nincs autója az embernek, akkor Uber/Lyft szolgáltatást tud igénybe venni, ami viszont drága. Volt, hogy sétáltam az utcán, de rajtam kívül senki nem volt a járdán, valóban nem látni gyalogosokat. Sok útvonalon emiatt járda sincsen.

Minden italba rengeteg jeget tesznek. Éttermekben egyszer kell megvenni az italt, utána folyamatosan újratöltik, a víz pedig ingyen van. Folyamatosan be van kapcsolva a légkondi. Hatalmas a pazarlás, a műanyag evőeszközök, szatyrok, sok rétegű becsomagolás. 

Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra és hogyan küzdötted le azt?

A legnagyobb kihívást a barátkozási különbségek jelentették. Ahogy én tapasztaltam, helyiek - bár érdeklődőek és kedvesek - úgy igazán nem kíváncsiak egy más országból érkezett ember életére. Így az első hónapban sok-sok „small talk” jellegű beszélgetésem volt, amiből aztán nem alakult ki barátság. Míg, ha otthon megbeszélem egy barátommal, hogy x napon y órában találkozunk, akkor azt mindketten megbeszéltnek értelmezzük, addig itt többször futottam bele az elején abba, hogy a másik fél ezt nem konkrét találkozónak értette, hanem csak egy „lehet” találkozónak, ezért többször maradt el egy-egy esemény. Idővel persze megtaláltam a barátaimat, akik között amerikaiak is vannak. 

Ehhez úgy gondolom, kellett az, hogy elfogadjam a kulturális különbségeket és más szemszögből tekintsek rájuk. Hogy tudjam, ha valami számomra nem megszokott vagy másképp történik, mint otthon, az attól még itt normális.

Milyen az amerikai egyetemi élet? Bemutatnád az egyetemet, ahová jársz?

A tanórák 75 percesek, szemináriumszerűek, a tanórák közt 15 perc szünettel. Körülbelül 30-60-an vagyunk egy órán. Sok a csoportmunka, a szemeszter alatti beadandó feladat. 

A tanári fogadóóra komolyan van véve, nagyon sok diák használja ki az alkalmat, hogy konzultáljon a tanárával.

Az Egyesült Államokban az egyetemek többsége nem a városban helyezkedik el, hanem egy külön campuson, ami önmagában olyan, mint egy kisváros. Mivel a diákok többsége másik államban tanul, mint ahonnan származik, ezért hétvégén is a campuson van mindenki. Nem igazán mozdulnak ki, idejük nagy részét ott töltik.

A méretét otthoni méretekhez képest nem tudom mihez hasonlítani, ezért inkább felsorolom mi minden található meg rajta: kezdjük ott, hogy nem egy, hanem három campusból áll: Atlanta Campus, Clairmont Campus, Oxford Campus.

• A fő campus az Atlanta nevű campus: itt találhatóak az oktatási épületek, mint a Business School, a School of Theology, a School of Law, Psychology and Interdisciplinary Sciences, és amiről az Emory a leghíresebb a School of Medicine. Megtalálunk itt még minimum 10 kollégiumot, parkolóházakat, hatalmas sport komplexumot, múzeumot, színházat, cafeteriát, könyvtárat, kreatív szobát, ahol lehet festeni-varrni, kisboltot, diákközpontot, Starbucks-ot, Costa Coffee-t, Khaldi’s Coffee-t, sorority/fraternity házakat, teniszpályákat, az Emory Village-t, ahol van CVS, Chipotle, Buffalo Wild Wings, Jimmy John’s, japán étterem, Panera Bread, Sweetgreen,...Ezen felül itt található Georgia állam legnagyobb kórházrendszere, így rengeteg a kórház- külön kórház van fenntartva az egyetem hallgatóinak.
• Az Atlanta és a Clairmont campusok között elhelyezkedő erdő a Lullwater Park. Rendezett, tiszta, mint itt minden, ahogy eddig észrevettem. Megtalálható benne egy tó, egy kisebb vízesés, egy függőhíd, és az egyetem elnökének otthona.
• Clairmontban kollégiumi épületek találhatók.. Minden házhoz saját parkolóház, ezen felül három medence, több teniszpálya, strandröplabda pálya, kisebb cafeteria és bolt, posta, óvoda van még ezen a campuson. Különlegessége, hogy az erdőben helyezkedik el, így, ha gyalog jövünk ide, az erdőn keresztül tudunk jönni. Jellemzően a felsőbbévesek élnek itt.
• Oxford kollégiumi épületeknek ad helyet.

Melyik a legizgalmasabb kurzus, amit felvettél?

Bár gazdálkodási szakon tanulok, volt lehetőségem két tantárgyat másik szakról felvenni, így én két gazdálkodási és két szociológia tárgyat hallgatok.

A legizgalmasabb kurzus, amit felvettem az „Aging in society” tantárgy, melynek keretében végigmentünk a különböző életszakaszokon és az egyes életszakaszok kihívásain, újszülött kortól időskorig. Az év végi projekt egy hosszabb esszé, ami egy 70 év feletti volt Emory hallgatóval felvett interjúra alapul. Nagyon izgalmas kérdéssoron mentünk végig az interjúalannyal, végigbogarásztuk élete különböző szakaszait és a saját megélését. A félév végén vendégül láttuk az interjúalanyokat, ahol alkalmunk nyílt beszélgetni velük a kurzushoz kapcsolódó témákban.

Mi a legnagyobb pozitív meglepetés, ami kint ért téged?

Az egyik legpozitívabb megélésem az amerikai oktatás kapcsán a szabadság, amit mi, diákok kapunk.

A másik szociológia kurzusszintén egy hosszabb esszével zárul a félévi munka. Az esszétéma kapcsán nagyon nagyvonalakban kaptuk meg az utasításokat, minden más ránk volt bízva, így én például végezhetek szekunderkutatást a lány és fiú tipegő korosztályú gyermekek viselkedésbeli különbségeiről és hasonlóságairól.

Egy másik pozitív megélésem az utazás. Az ösztöndíjnak köszönhetően lehetőségem nyílt a 4,5 hónap során hét államba ellátogatni. Jó volt megtapasztalni milyen egy északi és milyen egy déli állam. Érdekes volt látni, hogy akár háromórás repülés vagy hétórás vezetés után is ugyanabban az országban vagyunk, ugyanazok az éttermek, élelmiszerüzletek vannak jelen ott is, mint Georgia-ban. Bár egyik állam különbözik a másiktól, mégis otthon érezzük magunkat az 1500 km-rel messzebb lévőben is.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik még nem vágtak neki Pannónia Ösztöndíjprogrammal a világnak?

Úgy gondolom nagyon sokat taníthat nekünk saját magunkról az, ha huzamosabb ideig külföldön élünk egyedül, főleg ilyen fiatalon, amikor még intenzívebben formálódik a világról vagy saját magunkról alkotott képünk.

Magunkra vagyunk utalva, nincs elérhető távolságban családtag, ismerős, nekünk kell kialakítani egy új ritmust, életvitelt és minden akadályt, ami utunkba kerül, csak mi tudunk leküzdeni. Mivel nincs más választás, mint leküzdeni, erősödik az önmagunkba vetett hitünk és függetlenebbé válunk. Fejleszthetjük idegennyelv-tudásunkat, kiejtésünket, elfogadóbbá válunk más nemzetiségűekkel szemben, tágul a látókörünk, részesei lehetünk egy más oktatási rendszernek.

Nagyon menő lehetőség, hogy rengeteg ország közül választhatunk egy szívünkhöz közel állót és fél évre, otthoni életünket szüneteltetve, odaköltözhetünk, helyi egyetemen tanulhatunk. Az ösztöndíjnak köszönhetően pedig ezen felül még utazásra is lehetőségünk nyílik, ami már csak hab a tortán. Nem mindennapos esemény huszonévesen egyedül másik kontinensre költözni és helyi intézményben tanulni fél évet! :)

Fotók: Horváth Kincső

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!