Magyar egyetemisták nemzetközi mobilitási attitűdjei - Kutatás
A nemzetközi mobilitásban való részvétel nem csupán a hallgatók szakmai fejlődését, hanem személyes kompetenciáik fejlődését is támogatja.
Kutatás vizsgálta a fiatalok nemzetközi mobilitáshoz való viszonyát
A felsőoktatás nemzetköziesedése az elmúlt évtizedben a magyar oktatási rendszer egyik legfontosabb fejlesztési irányává vált. A nemzetközi mobilitásban való részvétel nem csupán a hallgatók szakmai fejlődését, hanem személyes kompetenciáik – például az önállóság, alkalmazkodóképesség és interkulturális érzékenység – fejlődését is támogatja.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (a továbbiakban: HÖOK) a nyár folyamán lefolytatott kutatása 13 747 magyar egyetemistát ért el, hogy feltárja a hallgatók nemzetközi mobilitáshoz való hozzáállását, tapasztalatait és a Pannónia Programmal kapcsolatos megítélését. A felmérés átfogó képet ad a mobilitási hajlandóság alakulásáról, a programok ismertségéről és a hallgatók által tapasztalt akadályokról.
A hallgatók mobilitási attitűdjei
A kutatásban részt vevő hallgatók túlnyomó többsége pozitívan viszonyul a nemzetközi mobilitáshoz. A válaszadók több mint kétharmada (körülbelül 72%) úgy nyilatkozott, hogy már részt vett vagy a jövőben tervez részt venni külföldi tanulmányi programban. Ez a magas arány azt jelzi, hogy a mobilitás iránti nyitottság mélyen beépült a hallgatói gondolkodásba, még akkor is, ha a tényleges részvétel számos gyakorlati akadályba ütközik.
A hallgatók motivációi sokrétűek: a legtöbben a szakmai fejlődést (62%), az idegennyelvi kompetencia fejlesztését (58%) és a személyes élményszerzést (55%) nevezték meg fő mozgatórugóként. Ugyanakkor a válaszokból kiderült, hogy a nemzetközi mobilitás sokak számára nemcsak tanulmányi, hanem identitásformáló élmény is. Egy hallgató így fogalmazott: „A külföldi tapasztalat segített megérteni, hogy a szakmai tudás mellett a nyitottság és az együttműködés az, ami igazán fontos.”
A mobilitásban rejlő lehetőségeket ugyanakkor több tényező is korlátozza. A hallgatók jelentős része (közel 40%) anyagi akadályokat említett, míg 28% szerint az intézményi adminisztráció és a kreditelismerés nehézségei gátolják a részvételt. Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a mobilitási programok sikeressége nem kizárólag a hallgatói motiváción múlik, hanem az intézményi és támogatási környezet minőségén is.
Az Erasmus+ és a Pannónia Ösztöndíjprogram
A magyar hallgatók számára az Erasmus+ program továbbra is a legismertebb és leginkább elterjedt mobilitási forma. A válaszadók több mint 60%-a hallott róla, és közülük sokan már részt is vettek benne. Az Erasmus+ elsősorban az európai felsőoktatási integráció keretében kínál hosszabb távú tanulmányi lehetőségeket. A program erőssége a nemzetközi beágyazottság, a széles partnerintézményi háló és a jól kiépített támogatási struktúra.
Ezzel szemben a Pannónia Ösztöndíjprogram a nemzeti mobilitási törekvések zászlóshajója, amely rugalmasabb, hallgatói igényekhez igazódó fókuszú megközelítést alkalmaz. A Pannónia célja, hogy a magyar hallgatók számára ne csak az Európai Unióban, hanem a tengeren túlon, a Nyugat-Balkán, valamint más stratégiai országok felsőoktatási intézményeiben is lehetőséget biztosítson nemzetközi tapasztalatszerzésre.
A hallgatói vélemények alapján az Erasmus+ és a Pannónia nem egymás versenytársai, hanem egymást kiegészítő programok. Az Erasmus+ inkább a hosszabb, akadémiai orientációjú tanulmányi mobilitás terepe, míg a Pannónia a rövidebb, gyakorlatiasabb, sokszor szakmai gyakorlathoz vagy kutatási projekthez kapcsolódó mobilitások lehetőségét teremti meg. Egy hallgató így fogalmazott: „Az Erasmus+ inkább élmény volt, a Pannónia viszont konkrét szakmai előnyt adott.”
A mobilitás során tapasztalt nehézségek és kihívások
A mobilitási programokban való részvétel számos gyakorlati kihívással jár. A leggyakrabban említett probléma a kreditelismerési nehézség volt: a válaszadók 35%-a szerint az itthoni és a külföldi tanulmányi rendszer eltérései miatt gyakran előfordul, hogy a külföldön elvégzett kurzusokat nem ismerik el. Ez különösen azok számára jelent kockázatot, akik a diplomaszerzés határidejéhez közel vesznek részt a programban.
További jelentős kihívás a finanszírozás és a lakhatás kérdése. Bár a legtöbb mobilitási program ösztöndíjat biztosít, a hallgatók 48%-a szerint ez nem fedezi a teljes megélhetési költséget. A külföldi lakhatás megszervezése sokak számára stresszes folyamat, különösen azokban az országokban, ahol a megélhetés drágább, mint Magyarországon. Egy hallgató így nyilatkozott: „A tanulmányok és az élmény megérték, de anyagilag nagyon nehéz volt végigcsinálni.”
A válaszokból kiderül, hogy a hallgatók egy része a nyelvi akadályoktól is tart. Bár a többség angolul tanul, az akadémiai nyelvhasználat vagy a mindennapi kommunikáció idegen környezetben kihívást jelenthet. Mindemellett többen kiemelték, hogy ezek a nehézségek hosszú távon a személyes fejlődés fontos részei lettek.
A mobilitás hozzáadott értékei
A hallgatók túlnyomó többsége (85%) szerint a mobilitási programok jelentős pozitív hatással voltak személyes és szakmai fejlődésükre. A legnagyobb hozadékként a nyelvtudás javulását, az önállóság növekedését és az interkulturális érzékenység fejlődését említették. A válaszadók 40%-a új szakmai kapcsolatokat, 37%-a új barátságokat kötött, és 32% úgy érezte, hogy külföldi tapasztalata megerősítette a pályaválasztásában.
Egy hallgató így fogalmazott: „Az Erasmus során megtanultam egyedül boldogulni. A Pannónia programban viszont olyan szakmai tapasztalatokat szereztem, amelyek konkrétan segítettek az álláskeresésben.” Más megfogalmazás szerint: „A külföldi félév nemcsak tanulás volt, hanem életiskola – megtanultam, hogyan alkalmazkodjak, hogyan oldjak meg váratlan helyzeteket.”
A mobilitás hatása az elvándorlási szándékra
A kutatás érdekes összefüggést tárt fel a mobilitási tapasztalat és az elvándorlási szándék között. A külföldi programban részt vett hallgatók 46%-a úgy nyilatkozott, hogy a mobilitás után kisebb eséllyel költözne huzamosabb időre külföldre, mivel a tapasztalat megerősítette hazai kötődését. Ezzel szemben a válaszadók 22%-a épp ellenkezőleg, megerősítve érezte magát abban, hogy nemzetközi karriert építsen.
Ez a kettősség jól tükrözi a mobilitás komplex hatását: míg egyesek számára a külföldi tapasztalat az önállóságot és a hazai perspektívák értékelését erősíti, másokat épp arra ösztönöz, hogy hosszabb távon is külföldön képzeljék el a jövőjüket.
A Pannónia Ösztöndíjprogram ismertsége és kommunikációja
A Pannónia Ösztöndíjprogram ismertsége folyamatosan nő, ugyanakkor az adatok felvételekor a válaszadók 38%-a még nem hallott róla. Azok közül, akik ismerik, a legtöbben az intézményi kommunikációs csatornákon (Neptun, hírlevelek, egyetemi közösségi oldalak) keresztül értesültek róla. Csupán kisebb arányban találkoztak a programmal médiakampányokon, influencereken vagy alumni példákon keresztül.
Egy hallgató szerint: „A Pannóniáról a kari koordinátorunktól hallottam először, de utána már nehezen találtam részletes információkat.” Egy másik válaszadó pedig így fogalmazott: „Jó lenne, ha több volt ösztöndíjas mesélne nyíltan a tapasztalatairól – ez adná meg a kedvet a jelentkezéshez.”
Következtetések
A HÖOK kutatása rámutat, hogy a magyar hallgatók nyitottak a nemzetközi mobilitásra, és a programokban való részvételt a személyes és szakmai fejlődés egyik legfontosabb eszközének tekintik. A Pannónia Program a nemzeti felsőoktatási stratégia kulcsfontosságú eleme lehet, különösen abban, hogy a mobilitás ne csupán a fővárosi és elitintézmények hallgatóinak privilégiuma legyen, hanem széles körben hozzáférhető lehetőség.
Összegzésképpen elmondható, hogy a Pannónia Ösztöndíjprogram nem csupán a nemzetközi tapasztalatszerzés eszköze, hanem a magyar felsőoktatás nemzetköziesedésének és társadalmi nyitottságának egyik legfontosabb motorja. A hallgatói visszajelzések alapján a program hozzájárul a hazai tudástőke megőrzéséhez, miközben lehetőséget kínál a fiataloknak arra, hogy globális szinten is versenyképes tudással térjenek haza.