Minden napomat valamelyik színház próbatermében vagy színpadán töltöm
Interjú Knausz Patrik klasszikus-balett táncossal, aki hosszú szakmai gyakorlatát tölti Pannónia ösztöndíjjal Csehországban.
Patrik több mint féléves kintléte alatt professzionális körülmények között tehet szert gyakorlatra, mely karrierjére, jövőre nagy hatással lehet.
Mesélj egy kicsit arról, hol vagy és mivel töltöd a gyakorlatod?
Szervusz és üdvözlöm az olvasókat is! Mint azt a hallgatótársaim, illetve a hazai kollégáim tudhatják, jelenleg Csehországban, azon belül is Ostravában élek.
Augusztus végén költöztem ide életvitel-szerűen, azóta minden napomat valamelyik színház próbatermében, vagy színpadán töltöm. Az ösztöndíjas időszakom 2025 márciusáig szól, tehát nagyjából 7-8 hónapnyi szakmai gyakorlaton vehetek részt a Pannónia Ösztöndíjprogramnak köszönhetően.
Hogyan találtál szakmai gyakorlati helyet?
A befogadó intézményem a Morva-Szilézia Balett, egyszerűbben az ostravai társulat. A lehetőséget a képesítő vizsgám után Gianni Attimonellitől kaptam, aki a társulat egyik balettmestere, de természetesen köszönetet kell mondjak az igazgatónak is, Lenka Dřímalovának, aki lehetővé tette az egészet és támogat nap-mint-nap.
Háttérinformáció gyanánt az olvasóknak elmondanám, hogy Csehországban nagy kultúrája van a táncnak – a város frekventáltabb része és a bevásárlóközpontok tele vannak a színház plakátjaival – így a társulatok lehetőséget kapnak az államtól, hogy alkalmazzanak gyakornokokat. Ezzel a lehetőséggel pedig élt is az itteni balettigazgató.
Mi a legnagyobb kihívás számodra Csehországban?
Az egyik legnagyobb kihívás, amire őszintén szólva nem számítottam, hogy a színház dolgozóin és természetesen a táncos kollégákon kívül igen kevesen beszélnek angolul. Én sajnos csak foszlányokat értek meg és tudok beszélni csehül, tehát így viszonylag nehéz érvényesülni, a boltoktól, az albérlet keresésen át, egészen a banki ügyintézésig.
Mi tetszik legjobban kint a munkádban?
Őszinte kell maradjak magamhoz és el kell mondjam, hogy rendkívül szeretem, amikor lehetőségem nyílik az egyéni munkára. (Itt most nem a reggeli bemelegítésre gondolok, hiszen a lassú reggelek könnyebben indulnak jó társaságban) Az iskolai rendszerben ez nem igazán megoldható, viszont egy professzionális munkahelyen annál inkább! Legtöbbször abban mutatkozik ez meg, hogy például egy darab betanulását – tehát a lépéseket és azoknak sorrendjét – engedik, hogy egy adott időszakon belül magunknak elosszuk. Így félig-meddig szabadkezet adva a reggeli és esti blokkok közötti idő menedzselésére.
Ha már itt tartunk ez is egy érdekesség, amire nem kifejezetten gondol egy friss diplomás táncos, de a társulatoknak számolnia kell azzal, hogy a legtöbb este előadások vannak és mivel a művészek energiája és koncentrációja véges, így nem lehet egy teljes napig "nyúzni" őket, majd elvárni, hogy este 8-től 10/11-ig perfekt teljesítményt nyújtsanak. Ezért iktatták itt be ezt a kétblokkos rendszert, ami nekem kifejezetten tetszik.
Reggel 9-től délután 1-ig, 2-ig dolgozunk, majd kapunk néhány órát regenerálódni, hogy a koraesti blokk és adott esetben az előadás könnyedebb legyen. Ez a fajta apró szabadság az, amivel a vezetőség fenn tudja tartani a táncosokban azt az egészséges lelki állapotot, hogy játszhassanak az emóciókkal és a testükkel a színpadon. Szerintem.
Milyen nyelvet használsz a gyakorlaton? Tanulod az ország nyelvét?
Mint ezt már említettem az előbb, a „színház falain belül” mindenki beszél angolul, ebből fakad, hogy a balettmesterek, a próbavezetők és a menedzsment tagjai is ezt részesítik előnyben, amikor velünk interaktálnak. Ezzel szemben, a magyar nyelv, mint tudjuk nem a szláv csoportba tartozik, így a szlovén és szlovák kollégákkal ellentétben én nagyjából semmit nem értek a csehek nyelvéből. Nyilván próbálkozok megtanulni amennyit csak lehet, amilyen gyorsan csak lehet, de a nyelvtanulás nem egy kifejezetten expressz folyamat…
Mi a legnagyobb pozitív meglepetés, ami kint történt veled?
Az egyik legfelüdítőbb meglepetés az volt, amikor az első napomon találkoztam Mátéval, egy volt hallgatótársammal, akit teljes-idős szerződéssel vettek fel a társulatba. Az addig érzett kívülálló érzésemnek jót tett, aztán mikor már a teljes csapat ott volt, akkor abszolút megváltozott a közérzetem, hiszen nem csak vele, de Dorottyával és Gvendolinnal is találkoztam. (Szintén volt hallgatóktársak -szerk.) Így már három olyan ember is körülvett, akikhez szólhattam az anyanyelvemen.
Ha megengeded, akkor még egyet említenék, az pedig a társulat internacionalitása és átlagéletkora. A táncosok a világ különböző tájairól érkeztek, többek között: Japán, Portugália, Görögország, Anglia, de még sorolhatnám. Mindenkitől lehet egy jó sztorit, vagy egy érdekes információt hallani. Arról nem is beszélve, hogy hasonló az érdeklődési körünk, nem csoda, az átlagéletkor olyan 25 év körül lehet.
Mi a legnagyobb dolog, amit a külföldi szakmai gyakorlattal nyertél?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy minden ilyen jól összeállt. Nem sokaknak adatik meg, hogy a diplomás időszak utolsó évének nagyobbik részét az intézménytől távol töltsék. Ez számomra azt jelenti, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetemet, nem csak a diplomámmal, de az ösztöndíjprogramnak köszönhetően, több, mint fél év szakmai gyakorlattal fogom befejezni. Ez a jövőbeni elhelyezkedésemben nagy szerepet játszik, hiszen balett táncosokat általában professzionális tapasztalattal keresnek. Tehát a tánctudás önmagában nem feltétlenül elég.
Ahhoz, hogy most itt lehessek, rengeteg áldozatot kellett hoznom, annál is több munkát kellett és majd kell befektetem, de nem szeretném említés nélkül hagyni azokat sem, akiknek az engedélye és a terveinek átalakítása kellett ehhez a több mint hét hónaphoz. Ezek nem mások, mint a mestereim Túri Sándor és Volf Katalin, a művészeti tanács elnöke, Nagy Tamás és természetesen az oktatási rektorhelyettes, Dr. Macher Szilárd.
Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!