Sebészeti tanulmányút Japánban
Interjú Matányi Mariannával, a Semmelweis Egyetem hatodéves hallgatójával.
Matányi Marianna, a Semmelweis Egyetem orvostanhallgatója egyhónapos sebészeti szakmai gyakorlaton vett részt Pannónia Ösztöndíjprogrammal Japánban, a Tokyo Medical University-n.
Hol hallottál a Pannónia Ösztöndíjprogramról?
Az egyetemen hallottam arról, hogy idén először a Semmelweis Egyetem cserekapcsolatot hozott létre a Tokyo Medical University-vel és így meg is pályázhattuk a Pannónia Ösztöndíjprogramot.
Többedmagaddal mentél ki?
A magyar képzésről én mentem egyedül, az angol képzésről egy japán lány, aki egyébként tokiói származású. Hatalmas segítség volt, hogy egy helyi lány segítségével ismerhettem meg a kultúrát.
A vízumügyintézés gördülékenyen zajlott?
Japánban lehet 90 napig turistavízummal tartózkodni, így ez könnyen ment. De ha bármi kérdésem volt, a kinti ügyintéző is segítőkész volt.
Hogyan találtál szállást?
A szállást a kórház biztosította számomra, kaptam egy nővérszobát 10 percre a kórháztól, amiért nem terheltek költségek.
Mi alapján esett a választásod Japánra?
Több okból is. Egyrészt én idegsebész szeretnék lenni, az idegsebészeten belül főként a funkcionális idegsebészet érdekel. Azt gondolom, hogy a japánok nagyon fejlettek technológiai szempontból és szerettem volna megnézni, milyen különbség van akár a magyar és japán idegsebészeti klinika között.
Másrészt nagyon szeretek utazni és más kultúrákat megismerni, nyitni a világ felé, Japánban pedig még nem jártam.
Mi volt a benyomásod a munkamorálról és kifejezetten a japán egészségügyről?
A japánok nagyon szeretik a munkát, nagyon sokat dolgoznak, több helyen is dolgoznak. A munka iránti tiszteletük meghatározó. Véletlenül sem szabad például elkésni.
Bár orvosként alapvetően ügyeleti rendben gondolkodnak, rugalmasan állnak a munkaidőhöz. Ennek egyik oka, hogy sok időt szánnak egy betegre. Az idegsebészeti műtétek tekintetében pedig eleve hosszú műtétekről beszélünk, amit nem is hagyhatnak félbe. Nekem 14 óra volt a legtöbb idő, amit bent töltöttem velük és nagyra értékelték a jelenlétemet.
Hogyan teltek a napjaid?
Megkérdeztek, hogy mik érdekelnek, nekem pedig a műtéteken való részvétel volt a preferenciám. Sokat jelentett számomra, hogy asszisztálhattam, tehát bemosakodhattam, közel mehettem, valamennyit tudtam segíteni a műtétek során.
Náluk is van idegsebészeti oktatás az ötödéveseknek. Így volt, hogy elmehettem velük kipróbálni fúrókat, kipróbálhattam, hogy kell egy trombust eltávolítani egy érből, pici érmodelleket varrhattam össze mikroszkóp alatt idegsebészeti eszközökkel. Így laborkörülmények között a gyakorlati készségeim is fejlődtek.
De átmehettem más osztályra is, például a gyerekgyógyászaton töltöttem egy napot, illetve volt, hogy járóbeteg osztályon néztem pácienseket.
Volt ugyan tutorom, de akárhol megfordultam, mindenki tanított.
Mi volt a legmeghatározóbb élményed a kintléted alatt?
Szakmailag voltak műtétek, amik meghatározóak voltak, de ami most eszembe jutott az egy vacsora, amire az orvosok elhívtak és nagyon jó hangulatban telt. A magyar és a japán konyháról beszélgettünk: a saját ételeikből kiindulva a lángosra azt gondolták, hogy édes, míg a kürtős kalácsra azt, hogy sós.
Nagy volt a közösségi élet az osztályon belül és sokszor kaptam meghívást más színvonalas vacsorákra is. Nagyon jó volt megtapasztalni, milyen közvetlenek a kinti orvosok akár a diákokkal. Volt, hogy műtétek közben hívtak el ebédelni és az ebédet mindig ők állták, mert ott ez így szokás. Befogadtak úgy is, hogy csak egy hónapot töltöttem ott, mint cserediák.
Milyen volt a búcsú és a hazatérés?
Teljesen elleptek ajándékokkal, ami nagyon meglepett és meg is hatott. Az utolsó nap kaptam tőlük orvosi köpenyt, műtéti ruhát az egyetem nevével ellátva, evőpálcikát, szója szószt…
Volt ott egy japán orvos, aki egy hónappal később írt e-mailt, hogy a kintlétem alatt sajnos nagyon elfoglalt volt, de látta, hogy ügyes vagyok és reméli, hogy találkozunk még a szakmában. Ez nagyon jól esett.
Mivel foglalkozol most?
Most belgyógyászati gyakorlaton vagyok itthon, de a sebészeti gyakorlatomat kint töltöttem és azt el is fogadja az egyetem.
Mit üzennél azoknak, akik még nem vágtak neki Pannónia Ösztöndíjprogrammal a világnak?
Azt üzenném nekik, hogy egy külföldi útból nagyon sokat lehet tapasztalni és tanulni, amit aztán az életben is sokkal jobban lehet hasznosítani. Mindenképpen érdemes kipróbálni magunkat külföldi közegben. Magabiztosságot, önbizalmat is lehet nyerni abból, hogy egyedül oldunk meg nem mindig egyszerű helyzeteket. Végül pedig nagy élettapasztalattal gazdagodhatunk.
És hát én kifejezetten ezen az úton hatalmas szakmai tudást is kaptam.
Nagyon hálás vagyok, szeretném megköszönni, hogy ebben részesülhettem a Pannónia Ösztöndíjprogram által.
Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!
Képek: Matányi Marianna
Pannónia Statisztika
2024/2025 tanév őszi félév:
A korábbi években éves szinten ötezren vettek részt a modellváltó egyetemekről Erasmus+ programban, ehhez képest ebben a félévben várhatóan háromezer hallgató csatlakozik a Pannónia Ösztöndíjprogramhoz. Több mint 1600-an biztosan utaznak, mintegy 800-an már kint vannak, és 1500-2000 körüli pályázat van folyamatban.
Itt is vannak pannóniások:
Harvard University (Amerikai Egyesült Államok), San Diego State University (Amerikai Egyesült Államok), Humboldt University of Berlin (Németország), Vienna University of Economics and Business (Ausztria), Université de Strasbourg (Franciaország), Utrecht University (Hollandia), National University of Singapore (Szingapúr), Chung-Ang University (Dél-Korea) és még világszerte mindenfelé.
Nyitunk a világra!
