Számítástechnika és mesterséges intelligencia Párizsban
Interjú Albert Dáviddal, az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus hallgatójával, aki Párizsban tölti az őszi szemesztert Pannónia ösztöndíjjal.
Dávid a félév során egy olyan gépi tanulási modell betanításán dolgozik, amely képes lesz a myopathia felismerésére.
Mesélj egy kicsit arról, hol vagy és mit tanulsz?
Jelenleg Párizsban, Franciaországban töltöm a tanulmányaimat, mint mérnökinformatikus hallgató az Institut Supérieur d'Électronique de Paris (ISEP) egyetemen. Az egyetem a műszaki és informatikai képzéseiről híres, és lehetőséget nyújt, hogy mélyebb ismereteket szerezzek a számítástechnika és a mesterséges intelligencia területén.
Mi alapján esett a választásod erre Franciaországra és erre az egyetemre?
Középiskolás éveim során francia nyelvet tanultam, és a francia tanárom szervezett egy egyhetes párizsi utat azoknak, akik érdeklődtek a nyelv és a város iránt. Ez az élmény mély benyomást tett rám. Párizst egy kicsit Budapesthez hasonlítanám, de itt minden nagyobb léptékű és valamivel modernebb.
Az egyetemi tanulmányaim alatt sajnos nem volt lehetőségem a francia nyelvet gyakorolni, de mivel annyi éven át tanultam és élveztem a várost, úgy éreztem, érdemes kipróbálni itt a továbbtanulást. Az ISEP egyetemet választottam, mert ez volt az egyetlen párizsi intézmény, amelynek megállapodása van az otthoni egyetememmel, és miután átnéztem a kurzusokat, különösen vonzónak találtam a tantárgyi kínálatot.
Mik az első benyomásaid az országról?
Franciaországot még nem volt alkalmam bejárni, így az országról összességében keveset tudok mondani. Párizs azonban eddig nagyon tetszik. Az építészet igazán lenyűgöző, a város kulturális élete pedig sokszínű és érdekes. Az életszínvonal is jónak tűnik, különösen a város infrastruktúrája és általános hangulata alapján.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra? Hogyan birkózol meg vele?
A legnagyobb kihívás számomra egyértelműen a nyelv. A legtöbb ember nem beszél angolul, vagy csak nagyon keveset, különösen az idősebbek körében. A fiatalok egy része tud valamennyire angolul, de gyakran jobban preferálják a franciát. Kezdő szinten vagyok franciából, de az esetek többségében sikerül megértetnem magam, még ha néha egy kis előzetes felkészüléssel is.
Gyakran használok segítséget, például előre átgondolom, hogy egy adott helyzetben hogyan kell kifejezni magam. Azt tapasztaltam, hogy ha valaki angolul próbál kommunikálni fontos, hogy legalább egy 'bonjour' vagy 'bonsoir' köszönéssel indítsunk.
Miben más a kinti egyetemi élet?
Az itteni egyetemi rendszer jelentősen eltér a magyar rendszertől. A legtöbb egyetemen, így az ISEP-en is, nincs külön BSc képzés, csak MSc. Az első két év az alapozó tanulmányokkal telik, majd a maradék három évben történik meg a szakmai, gyakorlatorientált képzés. A duális képzés itt elterjedt, és a hallgatók gyakran jó fizetést kapnak a cégeknél végzett munkájukért. Az ipari együttműködés szorosabb. Sok vendégelőadó érkezik különböző cégektől, akik gyakran diákmunkásokat is keresnek. A tanórák itt háromórásak és két tanóra között mindig van legalább egy óra szünet. A projektmunka és a csapatmunka sokkal hangsúlyosabb, mint otthon.
Melyik a legizgalmasabb kurzus, amit felvettél?
A legizgalmasabb kurzus számomra a Learning Track Project, amelyet End of Track Project néven is ismernek. Ez egy féléves tantárgy, amit minden végzős hallgatónak el kell végeznie az utolsó félévében, kivéve azokat, akik duális képzésben vesznek részt egy cégnél.
A félév elején több mint 20 projektötletből választhattunk, amelyek között céges projektek és kutatási feladatok is szerepeltek. Minden projekthez megadták a címet, a felelős oktatókat, a projekt célját, a szükséges skilleket és a csapatméretet. Jelenleg egy négyfős csapatban dolgozom, ahol a feladatunk, hogy mérési adatok alapján betanítsunk egy gépi tanulási modellt, amely képes lesz felismerni a myopathiát. A projekt témája rendkívül érdekes, és hetente tartunk egy félórás megbeszélést, hogy áttekintsük a haladást.
Mi a legnagyobb pozitív meglepetés, ami eddig ért téged Párizsban?
A legnagyobb pozitív meglepetés az volt, hogy több emberrel találkoztam, akik az elmúlt évben jártak Budapesten, és nemcsak hogy nagyon élvezték az ott töltött időt, de megtanultak néhány magyar szót is. Mindig magyarul köszönnek és kérdezik, hogy hogy vagyok, ami különösen meglepett.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik Franciaországban töltenék ösztöndíjas időszakukat?
Érdemes megtanulni néhány alapvető francia kifejezést, különösen a köszönéseket, mert ez segít elkerülni a kellemetlen beszélgetéseket. Nem kell tökéletesen érteni a nyelvet, de ha franciául köszönsz, sokkal jobb élményekben lesz részed. Fontos felkészülni a francia bürokráciára is, amely néha lassú, és hetekig várhatsz egy válaszra, még akkor is, ha többször próbálkozol.
Mit üzensz kintről azoknak, akik még nem vágtak neki Pannónia Ösztöndíjprogrammal a világnak?
Lépj ki a komfortzónádból, mert a külföldi tanulmányok sokkal többről szólnak, mint a tanulásról. Kiváló lehetőség a nyelv gyakorlására, új élmények szerzésére és más kultúrák megismerésére. Ezek az élmények sokkal többet adnak, mint bármelyik tanóra.
Képek: Albert Dávid
Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!